Jópár olyan kérdés van, amit a Térépítészet sajátosságai miatt leginkább a gyakorlatban van mód tisztázni. Ebben a fejezetben mégis igyekszem tőmondatokban néhány támpontot adni az érdeklődőknek a magam álláspontjáról, ha úgy tetszik térépítészi viszonyulásáról egyes  mai jellegzetességhez.

Mi a különbség egy szokásos épület és egy SAB között?
Egy SAB (Space Architectural Building) egyszerre rendelkezik mindazokkal az értékekkel, amikkel egy „szokásos”, jól megtervezett modern lakóház rendelkezik, de ezeken túl van sok más értéke is. A legfőbb különbség a tudatosság mértékében áll. A SAB a Megbízó és az Építész szellemi munkájának eredménye, és nem csak a lakója testének, hanem lelkének és szellemének is otthonául szolgál. Egyszerre kapcsolódik az adott helyszínhez és a végtelen Univerzumhoz. A SAB lakója szellemileg aktívan éli meg a háza tereit, térkapcsolatait, környezetét. Folyamatosan a jelenben él, ritmusában, inspirált gondolataiban túllépve Ego-ja szűkös korlátain.

Mi a véleménye a korszerű energiatakarékos épületekről, vállalja-e ilyenek tervezését is?
Ma nagyon időszerű az energiatudatos, passzív sőt „aktív” házak kérdése. A régi, kényelmetlen épületek jellemzője volt, hogy folyamatos munkát adtak a bennük élőnek (pl. fát kellett vágni, vizet melegíteni stb.) Ennek áttételes hatására viszont törődtek a házaikkal, karban is tartották azokat.  A XX.század nagy vívmánya a kényelem lett, amikor teljesen elfeledkezhettünk a ház fizikai működtetésről. Ezzel semmi bajom, hiszen egészségesen a saját testünk folyamataira sem kell figyelnünk. Viszont ahogyan a saját testünkért is felelősök vagyunk, úgy a házainktól sem idegenedhetünk el.
A mai energiatakarékos rendszereket egyelőre főképp az energiaárak magas szintje és kevésbé a környezetrombolás elleni fellépés belső igénye hívta elő. Egy passzívház költséghatékonysága technikai kérdés, így is kell kikalkulálni, hogy melyik megoldást érdemes alkalmazni. Kitűnő épületgépész és elektromos tervező társaimmal akár a legkomplexebb épületautomatizálási rendszereket is profin meg tudjuk valósítani. Ugyanakkor a Térépítészet szemlélete elutasítja a passzív házak környezetüktől való kényszeres izolálását. Igyekszünk a lehető legtermészetesebb, egyszerűbb megoldásokat alkalmazni (pl. passzív napvédelem, árnyékolás), és egyaránt figyelni a téli és nyári hővédelem egymásnak ellentmondó követelményeire.

Átépítést, épület felújítást, bővítést vállal-e tervezni?
Építeni, lakni egyéni sors kérdése. Ez a sors lehet olyan is, hogy egy meglévő épület átépítését, felújítását teszi csak lehetővé. Egy meglévő épületben többnyire adott az épület teherhordó rendszere, ami nagyban meghatározza a benne kialakítható tereket. Mivel a Térépítészet a térből indul ki, ezért a legtöbb esetben nem alakítható ki SAB-térrendszer egy meglévő épületben, így én nem vállalok átépítéseket. Viszont meglévő épületek bővítésekor (rá- vagy mellé építéskor) sokszor lehetséges a SAB  térszemlétű tervezés, így ezeket az eset függvényében vállalom. Az ilyen élethelyzetek jellemzően akkor fordulnak elő, amikor a múlt és az Ego erői még erősebbek a jövő és a Belső Ember erőinél, tehát a Megbízó még csak részben tudta a saját kezébe venni sorsa irányítását.

Mi a minimális épületméret, amit elvállal megtervezni?
Egyik kedvenc filozófusom Henry David Thoreau (USA, 1817– 1862), aki hosszú ideig a maga építette egyetlen helyiségből álló házában élt az erdőben egy tó partján, amiről Walden című korszakos művében számolt be. Ez az épület tekinthető a SAB ősének. Vagyis bármekkora épületet nagy örömmel elvállalok tervezni, amennyiben abban legalább egy lakószoba található, és abban legalább egy napot él lakója.

Többlakásos lakóépületeket, más funkciójú épületeket vállal tervezni?
Bármilyen méretű és funkciójú épület megtervezését örömmel vállalom, amennyiben az építtetője egyben a lakója, használója is lesz annak. A Térépítészet lényege a személyesség, mind az Építész, mind a Megbízó vagy Megbízók részéről. Ugyanez az oka annak, hogy nem vállalok el állami, politikai vagy kereskedelmi jellegű megbízásokat sem.

Milyen főbb építési anyagokat részesít előnyben?
Nagy divat manapság a természetes anyagokra hivatkozni, azokat előnyben részesíteni a mesterségesekkel szemben. Ez sokszor csak a természet imitációját eredményezi. Véleményem szerint nincsenek “természetes” és “mesterséges” építő anyagok, hiszen a fát fel kell hasogatnunk, a követ szét kell törnünk mielőtt beépítjük, vagyis mindenképpen ki kell emelnünk az anyagokat természetes állapotukból. Én minden értelmes építési anyagot támogatok a maga indokolt helyén, ideértve a modern technika vívmányait is. A SAB-tervezés éppen azt jelenti, hogy a ház minden részletét áthatja az aktív, alkotó tudat, tehát nem megszokásból, rutinból kerülnek az adott anyagok kiválasztásra, hanem komplex gondolkodás és odafigyelés révén.

Mit tanácsol azoknak, akik, bár szeretnék, de még nem engedhetik meg maguknak, hogy elegáns villákat terveztessenek?
Építeni mindig áldozat, bármennyi is a pénzünk. Ha kevés, az nem feltétlenül hátrány. Már azzal is sokat tehetünk, ha megszabadulunk a minket körülvevő felesleges tárgyainktól, kényszeres ragaszkodásainktól, és csak azokat a tárgyakat tűrjük meg magunk mellett, amiket használunk vagy igaz örömet adnak számunkra. Sok ember az új házában is csak a régi életét akarja folytatni. Már nem fért el a régi lakásában, ezért áthurcolja a lomjait az újba, és csodálkozik, ha hamarosan azt is kitölti. Ami a tárgyakra vonatkozik, az ugyanúgy érvényes a lelki-szellemi tartalmainkra is. A megrögzött nézeteink, szokásaink, az öncélúan felhalmozott ismereteink jelentik a legfőbb akadályt magunkban, hogy teret adjunk az újnak, a lényünkhöz méltó magasabb felismeréseknek. Sokkal közelebb juthatunk a saját SAB realizálásához, mint gondolnánk, ha magunkban és közvetlen környezetünkben szabad tereket hozunk létre.

Mi a véleménye az organikus építészet egyéb irányairól?
A Térépítészet önmagán kívül semmiféle további meghatározásra nem szorul. Ennek ellenére sok olyan vonása van, amiket rokoníthatunk a magukat organikusnak definiáló építészeti törekvésekkel. A köznyelvben ma minden „organikus” (vagy ami még jobb: bio), ami nem derékszögű, hanem inkább íves, lágy formájú. Sokfajta építészeti megközelítés létezik tehát organikus címen. Ezek közül azokkal rokonszenvezek, amik a teret tartják elsődlegesnek és nem a formát. A formák íves, nem derékszögű, növényi-állati hasonlósága megtévesztő lehet. Amúgy az organikus építészet fogalma eredetileg Frank Lloyd Wright-tól származik, akinek a legtöbb háza derékszögű, geometrikus felfogású. Ő mondta: az organikus építészet nem azt jelenti, ami a hentesboltban a kampón lóg… A Térépítészet ebben Wright felfogását ülteti át mai világunkba.

Mi a véleménye a hagyományról, a közösségről?
Amíg a lélek a kiskorúság állapotában van, addig a közösség oltalmába vágyik. Vagyis vissza az eredetbe, a szűkebb és tágabb családba, a népbe. Itt ugyanis nincs személyes felelőssége, és elég, ha aláveti magát a közösség kollektív szabályainak. A felelevenített hagyomány a múlt továbbélése egy olyan korban, amikor csak a külső forma maradt fenn az eredeti belső tartalom nélkül. Ekkor imitálunk valami egykor élőt.  Természetesen minden ember szabad egyéni döntésétől függ, hogy melyiket választja, a közösséget vagy a teljességet. A hagyomány találkozása a közösség fogalmával szükségképpen az egyén közösség alá rendelését és kiskorúsítását eredményezi. Ezt elutasítom. Természetesen létezik a közösségnek egy olyan formája is, amelyet szellemileg nagykorú, felelős emberek alkotnak: ez a demokrácia világa. Ebben már nincs szükség a hagyományra, mert az emberek jelenlétük tudatában cselekszenek. A Térépítészetre nekik lehet szükségük.

Hogyan viszonyul a 4D Térépítészet a különféle spirituális iskolákhoz, szakrális geometriákhoz, ezoterikus világfelfogásokhoz?
Térépítészet egyetlen hivatása az önmagára ébredt ember otthonhoz segítése, és alapjai mentesek bármiféle vallási, ezoterikus tantól, vagy ősi tértervezési módszertől (pl. Feng Shui) . Ezekre nem hivatkozik és belőlük semmit nem vett át, igaz, nem is szolgál bírálatukul. A SAB-ban megélt tapasztalatok személyenként nagyon különbözőek lehetnek, és ezeket az egyes ember járja be, függetlenül az épülettől. Ebben az értelemben a SAB nem szakrális épület pl. a templomokkal ellentétben. Semmilyen módon nem kívánja kívülről befolyásolni az embert, se formai, se ideológiai alapon. Ugyanakkor a lehető legmélyebb módon szakrális a viszonya az emberhez: tiszteli őt.

Nem mindegy, hogy honnan indulunk ki, a szellemből vagy az anyagból, ha a végeredmény ugyanaz?
Ha ugyanaz lenne a végeredmény, akkor mindegy lenne. De nem ugyanaz. Az anyag elhatárol, tömör, átjárhatatlan. Ha belőle indulunk ki, akkor a múlt építészetéhez jutunk, melynek a végső pontja a tömör anyag, a piramis, vagy a várfalakkal övezett cella. Nem azért építünk ma házakat, hogy a sírjaink, börtöneink legyenek.

A Térépítészet nem egyszerűen a modern építészet újracsomagolása?
A XX.századi modern építészet sokban meghaladta az anyag- és formacentrikus múltbéli építészetet. Ám a funkcionalista építészet a téralkotásban a materialista, önmagát életszerepeiben és testi szükségleteiben megélő Külső Emberhez szólt. A tipizált emberképe tipizált építészeti válaszokhoz is vezetett. Ez okozta személytelen, taszító jellegét. Formanyelvében egy SAB valóban egy modern lakóház képét mutatja. A Térépítészet ugyanis szándékosan a ma általánosan érthető modern technológia nyelvén beszél. De gyökeresen mást mond ezen a nyelven, mint a funkcionalizmus. Egy SAB mindig mélyen személyesen szól a benne élő emberhez, és főként ezért szerethető alkotás.

Kinek ajánlja egy SAB megvalósítását?
A SAB felébredni vágyó, vagy már fel is ébredt ember otthona. Azé az emberé, aki ráébred önmaga valóságára, a benne élő Belső Emberre, aki végig ott áll a változékony életszerepei mögött. Neki van szüksége egy olyan otthonra, amiben már a belső énje is jól érzi magát.