Megjelenésük, alkalmazásuk nem stíluskérdés, hanem egyfajta tárgyilagos előfeltétele a valóság megélésének. Az entitások maguk nem téralkotók, hanem tiszta formák, amelyek a ház szellemi valóságában az önfeláldozás nemes pontjai.
Az ember élet- és tudatfejlődése során végigjárja az egyes téri dimenziókat. Ami az egyes ember életkorszakaira érvényes, a térérzékelés szempontjából hasonló az emberiség nagy korszakainak térérzékeléséhez. Mindezt a gyermekrajzok és az egyetemes művészet összevetéséből érthetjük meg. A tér ősdimenziója a pont, vagyis a nulladik dimenzió. A fogantatás előtt a lélek megfeleltethető egy kiterjedés nélküli pontnak, […]
Amikor a kisgyermek feláll, alapvetően megváltozik a tudatállapota. A fönt és a lent téri irányának átélése viszont megindítja az Ég és a Föld minőségi különbségeinek érzékelését.
Az Antikvitás nagy kultúráit mindvégig a kétdimenziós tudat jellemezte. Ennek utolsó állomása a középkori magas kultúra volt. Az egyéni tudatfejlődés szempontjából ez utóbbi a pubertás előtti gyermekkornak feleltethető meg...
A gyermek önmaga számára mint örökös gyermek tudatosul. A felnőtté válás hosszú folyamata lényegében az élet véges mivoltának felismerésével jár. Ez az ára annak, hogy felismerje önmaga céljait a világban.
Természetesen az ember legfőbb tanítója önmaga. A saját tévútjai, küzdelmei formálják leginkább a tudatát. Mégis, szeretnék kiemelni néhány alapvető szellemet, akiknek a szemléletével ifjú koromtól a mai napig erős rezonanciát érzek.
Igyekszem tőmondatokban néhány támpontot adni az érdeklődőknek a magam álláspontjáról, ha úgy tetszik térépítészi viszonyulásáról egyes mai jellegzetességhez.
