Az épületeket többnyire mozdulatlan, statikus testeknek érzékeljük. Ám ez a mozdulatlanságuk csak a Földhöz képest érvényes. Viszont maga a Föld forog, kering, száguld a világűrben. A Természet a maga formáiban folyamatosan reagál is erre a kozmikus vándorútra. Elég, ha az időjárásra, az évszakokra, vagy a Holdfázisokra gondolunk.
Minden élő folyamatos, ritmikus kapcsolatban áll a környezetével. Az izoláció azonnal megölné. Ennek ellenére ma egyre jobban izoláljuk magunkat a külvilágtól. Az izolált tudat következménye az Ego felerősödése, elszakadása a reális életszemlélettől, végső soron a betegségek, az idő előtti pusztulás megjelenése.
Házaimmal segítem a bennük élő emberek folyamatos, megújult kapcsolattartását közvetlen környezetükkel és tágabban az egész Univerzummal. A tudatosságot, a személyes kapcsolattartást a terek kommunikatív, „lélegző” építészeti kialakítása támogatja.
A házaim rokonságban állnak az őket környező fákkal is. A fák gyökereikkel a földbe kapaszkodnak, lombjukkal az égre nyílnak. Egy általam tervezett ház a maga súlyos, vertikális fal-entitásaival gyökeredzik bele a földbe, térrendszerével pedig állandó, élő kölcsönhatásban áll a változékony Természettel.