A hagyományos világ, a múlt kultúrái minden eszközzel leszabályozták az embereket. A házakban és a társadalomban valóságos és képzetes falakkal vették őket körül, így az emberek fizikailag kisebb-nagyobb dobozokban, társadalmilag pedig kasztokban élték le életüket.
A modern világban a régi falak ugyan jórészt leomlottak, de a legtöbben mégis új fajta dobozokban élünk. Autóinkban, munkahelyünkön, zsúfolt városainkban kénytelenek vagyunk fokozottan elzárkózni egymástól, mert sokszor már csak így tudjuk a magánszféránkat fenntartani.
Ma különösen nagy szükségünk van személyes terekre, meghitt, védett otthonokra, miközben a Természetnek változatlanul a gyermekei lévén újra kapcsolatba kell kerülnünk az éltető természeti erőkkel, környezetünkkel.
Építészeti eszközeimmel tudatosan segítem pozitívan megélni ezt a kettősséget. Egy hagyományos épület falain csak kivágott lyukak voltak az ablakok és ajtók, amiken át nem jöhetett létre kommunikatív, térbeli kapcsolat külső és belső között. A terveimben ahol indokolt, ott eltűnhetnek a hagyományos ajtók és ablakok. Helyettük a falak, épületsarkok, akár födémek áttörésével tágas megnyitásokat hozok létre bizonyos irányokba, míg máshol ezeket masszív tömör faltömbökkel, falsávokkal ellensúlyozom.
Az így meginduló téráramlásokkal élő, lélegző összeköttetéseket teremtek az épület és környezete között. E homlokzati megnyitásokat pedig a modern nyílászárók, árnyékoló- és bevilágító rendszerek alkalmazásával dinamikus felületekké alakítom át, összhangban a klimatikus és biztonsági igényekkel is.